Bundi / Bundás
Ezen a néven ismerik jó néhányan a képen látható, ötven körüli embert. Bundi, azaz K.M. naphosszat rója a halasi utcákat, és koptatja a talponállók pultjait. Másik ismertető jele – és talán innen a becenév, a séróját mindig gondosan és szertartásosan lövi be. A fésű nála alapvetőbb kelléke a mindennapoknak, mint a bicska vagy a lóvé.
Több évtizeden keresztül dolgoztak feleségével együtt a Barnevál-ban, majd a leépítések során kb. 15 éve kerültek az utcára. Szó szerint csak az utcák aszfaltja és a söntések közössége maradt nekik. Évek óta már egy olyan elhagyott szükséglakásban éltek, melyen nincs ablaküveg, és ahol fűtést csak a nyári nap biztosít. A felesége kb. másfél hónapja halt meg.
Bundit a szociális ellátó öltözteti. Amíg a sérójáról maga gondoskodik, addig a márkás kézilabdás cipő a lábán, a bőrkabát, amiben néha látni lehet, mind a szociális ellátó kollekciójából való. Bundi halasi ember. Ezt azért emelem ki, mert a havi egyszeri szociális figyelmen és a kocsmák közösségén kívül szinte senki észre sem veszi, senki nem törődik vele. Pedig ő is itt, közöttünk él. Kollektív önismeretünk része, ha az ő létét is tudomásul vesszük.
Szöveg-fotó: Szűcs Károly
