Korcsolyázók, bércséplők, zenekedvelők

Az egyházi élet területén is elengedhetetlenek voltak az egyesületek. A Kiskunhalasi Katolikus Kör (1935) alapító okiratában ezt olvashatjuk: „a kiskunhalasi római katolikus társadalmat osztály és vagyoni különbség nélkül összetömöríteni, beszélgetni, olvasás és előadások után hazafias, vallásos és népi szellemben összetartani és ismereteiket növelni.” A katolikusok: a Római Katolikus Önképző Egyletet (1868), a Kiskunhalasi Katolikus Népszövetséget (1908), a Kiskunhalasi Katolikus Legényegyletet (1929), a Federatio Emericana-t (1933), a Római Katolikus Szent József Kört és a Zsanapusztai Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet (1944) hozták létre. A reformátusok: a Protestáns Nőszövetséget (1923), a Református Önképzőkört (1924), a Kiskunhalasi Református Szilády Áron Reálgimnázium Diákszövetségét (1928) és a Kiskunhalasi Református Keresztyén Ifjúsági Egyletet szervezték meg. Az izraeliták: a Kiskunhalasi Izraelita Jótékony Nőegyletet (1877), a Maszkil-el-dal Izraelita Betegsegélyező Egyletet (1884), a Hazkora Egyletet (1888) és a Chevra Kadisát (1889) alapították.

A sport területén is fontos volt a szervezeti keret, de a szabadidős foglalkozások biztosítása is. A Guriga Társaság (1892): „Czélja: megszerzi tagjainak testedző s mulattató guriga pályáin a nyári hónapok alatti szórakozásokat, és összetartja a téli hónapok elmúltával meglazult társas életet.” A századfordulón fellendülő tömeg- és élsport nagy vonzerőt jelentett a helyiek számára is. Ezért létesült az Első Vadásztársaság (1891), a Kiskunhalasi Atlétikai Club (1912), a Kiskunhalasi Diána Vadásztársaság (1925), a Kiskunhalasi Postás Sport Egyesület (1930), a Kiskunhalasi Sportegylet (1902), a Kiskunhalasi Sportliga (1934), a Korcsolya Egylet (1888), a Sakk kör (1927) és a Polgári Lövész Egyesület (1920).

A közművelődés városi szinten nem intézményesült, így lakossági kezdeményezések révén létesültek ilyen szervezetek. Némelyike igen komoly színvonalon szolgálta ki a kultúrára éhes halasiak igényeit. Ezért alakult: a Felsőszállási Tanyai Közművelődési és Gazdakör (1929), a Füzespusztai Népkönyvtár Egyesület (1911), a Göbölyjárási Tanyai Olvasókör (1928), a Halasi Dalárda (1882), a Halasi Kaszinó (1863), a Halasi Munkásképző Egylet (1895), az Iparos Dalárda (1927), az Iparos Műkedvelők Egylete (1891), a Kiskunhalasi Dalkör (1931), a Magyar Bokréta Szövetség Kiskunhalas (1935), a Kiskunhalasi Otthon Társaskör (1912), a Kiskunhalasi Polgári Olvasókör (1866) és a Zenekedvelők Egyesület (1925).

Az egyes szakmáknak is megjelentek az érdekvédelmi, illetve szórakozási- és gyülekezési lehetőségeket biztosító szervezetei. Gazdasági Egyesület (1926) nemes, gazdaságfejlesztő célokat tűzött ki: „a város földmíveléssel foglalkozó közönsége megfogalmazta, hogy földmívelés ósdi módszere, amit űznek, nem jövedelmező, épp ezért a szakértelem növelésére és egymás segítésére van szükség.” Ezen szervezetek taglétszáma igen nagy volt. Általában székházakat is építettek vagy béreltek. Köztük említésre méltó: az Általános Ipartestület (1885), az Aranykalászos Gazdák Köre (1941), a Baross Szövetség Kiskunhalas (1938), a Bogárzópusztai Gazdakör (1929), a Délpestmegyei Gyümölcs- és Szőlőtermelők Egyesülete (1931), a Halasi Kereskedők Egyesülete (1902), a Kiskunhalasi Gazdakör (1875), a Kiskunhalasi Iparos és Kereskedő Ifjak Egylete (1902), a Kiskunhalasi Állami Tanítók és Óvónők Országos Egyesülete Kiskunhalas (1932), a Magyar Keresztény-Szociális Vasutasok Országos Egyesülete Kiskunhalas (1937), a Szőlősgazdák és Gyümölcstermelők Egyesülete (1931), a Malomipari Munkások Országos Szövetsége Kiskunhalas (1936), a Magyarországi Bércséplők és Géptulajdonosok Országos Szövetsége Kiskunhalas (1935) és a Bőripari Munkások Országos Szövetsége Kiskunhalas.

Persze a politikai szerveződések egy része is egyesületekbe tömörülve kívánta programját keresztülvinni. A toborzás, a kampány és a választások szempontjából több csoport is ezt az utat választotta. Az egyik legrégebbi volt köztük a Kiskunhalasi Függetlenségi 48-as Kör (1876), amely így fogalmazta meg törekvéseit: „a függetlenségi kör czélja: a szabadság, egyenlőség, testvériség nagy elveinek – melyek egyedül képezhetik a valódi alkotmányos élet alapfeltételeit – társulati eszmecsere útján való fejlesztése és érvényre juttatása…” Közismert szervezetek voltak: az Ébredő Magyarok Egyesülete Kiskunhalas (1927), a Kiskunhalasi Nemzeti Munkapárt (1911), a Kiskunhalasi Polgári Szövetség (1930) és a Turul Szövetségbe Tömörült Kiskun Bajtársi Törzs (1937) és a MOVE Kiskunhalas (1934).

Voltak speciális érdekvédelmi-, ifjúsági-, szociális-, jótékonysági stb. szervezetek is, mint például: a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (1939), a Kiskunhalasi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (1929), a Kiskunhalasi Önkéntes Tűzoltótestület (1905), a Kiskunhalasi Patronázs Egyesület (1913), a Kiskunhalasi Stefánia Szövetség (1917), a Levente Egyesület Kiskunhalas (1926), az Önsegélyező Egylet (1872), az Országos Frontharcos Szövetség (1931), Nemzeti Munkaközpont Kiskunhalasi Szervezete (1938), a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Kiskunhalas (1923), a Magyar Vöröskereszt Kiskunhalasi Fiókszövetsége (1941) és a Temetkezési Egylet (1875).

Összeállította: Végső István