Archívum
Ági és a madárpókok
Ne legyen büdös, ne hullassa a szőrét, ne legyen hangos. Ez volt a kérése a halasi Juhász Ágnes szüleinek akkor, amikor a lány bejelentette: háziállatot szeretne. Ági választása kissé furcsa volt, ugyanis a madárpókok mellé tette le képzeletbéli voksát. Azóta szépen gyarapodik a pókcsalád: ma már egy ivarérett példány mellett 168 (!) ízeltlábú növendék éldegél a fiatal lány szobájában.
Azt hiszem apu minden kérése teljesült - mesélte Ági, amikor meglátogattam otthonában. Közös ismerőseink révén jutottam el a Juhász család nagyobbik gyermekéhez, aki szerelmese a madárpókoknak. A fiatal lány gondozza, nevelgeti az immáron 169 egyedet számláló kolóniát.
- Egy ivarérett állatom van, meg 168 növendékem. Egyikük éppen most vedlette le a bőrét. Nézd meg, olyan, mintha igazi volna, csak nincs benne test - hívja fel a figyelmemet Ágnes. Azt mondja: a szülei azt kérték tőle, hogy lehetőleg olyan állatot válasszon, amely ne büdös, nem hangos, nem hullajtja a szőrét. Erre utalt a fiatal lány beszélgetésünk elején, amikor az édesapját említette.
Közben Ági édesanyja, Pannika mesélte, hogy lánya már 4 éves korában általános elképedést okozott akkor, amikor jókora varangyosbékát tartott a kezében. Ági gyorsan hozzátette: mindig is vonzódott valamiért a pókokhoz, végül 2009 nyarán megvásárolta első házikedvencét. Egy madárpókot.
Nem is kell kérdetni, a házigazda mindent elmond: a jelenleg legkorosabb példány alig valamivel több, mint egy esztendős. A pókokról minden adatot leír, vezet, külön vedlésnapló van. Ártatlanul megkérdezem: az emberfia azt látja az Indiana Jones-filmekben, hogy a madárpók bizony csíp.
- Inkább azt mondanám, hogy mar. Egyszer én is óvatlan voltam, fájt egy kicsit, de nem volt vészes. Egyébként a legnagyobb példány, ami nálam van, az körülbelül két tenyérnyi nagyságú láb-fesztávolsággal bír. Ági jóvoltából láthattam pókvacsorát is, a lány maga gyűjti a sáskákat, bogarakat, de a számomra már kinézetre is elég bizarr jókora argentin csótányok (képünkön alább) az igazi csemegék a pókok számára. Már az első pillanattól kezdve bizserget a kérdés: nem volt-e olyan, hogy valamelyik madaras ízeltlábú meglépett a gazdától.
- Volt ilyen is. Valamiért sikerült az egyik póknak kereket oldania. Napokig kerestük, végül a magassarkú cipőmben találtam meg - mesélte mosolyogva Ági, aki az internet révén komoly kapcsolatokat ápol hasonló gyűjtőkkel, tenyésztőkkel. A fiatal lány egyébként szemmel láthatóan mindent megtesz azért, hogy kissé furcsa házikedvenceinek mindene meglegyen.
Kép-szöveg: Jáger Levente
