Újabb taggal bővült a Halasi Borlovagrend
A hetedik Halasi Borudvar háromnapos rendezvénysorozatának kiemelkedő eseményeként zajlott a halasi Cultores Moris Redemtionis Borlovagrend új rendtagjának avatása. Bóni László szabadkai borászmester nyert felvételt a rend tagjainak sorába miután tejesítette az előírt próbatételt.
A hagyományoknak megfelelően rend tanácsa előzetesen megvizsgálta a nevezett személy eddigi életvitelét, borszerető múltját és két rendi tag ajánlása alapján próbára, bocsátásra, méltónak találta.
Az avatási ceremónia során első próbatételként a borászati eszközök használatában való jártasságát kellett bizonyítania, majd a borlovagrend zászlós borát tartalmazó hordóból lopóval kellett mintát vennie és ivókürtbe tölteni. A második próbatétel során kun őseinkre emlékezve kellett egy felnyergelt hordóra felülve az ivókürtöt fenékig üríteni. A tagjelölt minden tekintetben kiállta a próbákat így alkalmassá vált a kun szellemi örökség továbbvitelére, és a halasi borok képviseletére, állapította meg Kunszeri Miklós, a halasi Borlovagrend nagymestere, aki egy kardlappal a rend tagjává avatta Bóni László borászmestert.
A Kiskunhalasi Borlovagrend legendájához tartozik, hogy a török hódoltságot követően az addig önálló és szabad kun és jász területeket a Habsburg ház a fegyverjog elve alapján saját birtokává tette, majd a Német Lovagrendnek elzálogosította. Nyelvében az itt élő nép asszimilálódott, de szabadságszeretetét, büszkeségét sohasem adta fel. Lelküket a bor szárnyalta történelmük e legsötétebb időszakában is, és segítette ébren tartani a szabadulás reményét, amely számukra 1745-ben a redemptioval, az önmegvalósítással jött el, ezzel sikerült visszaállítaniuk a korábbi kiváltságaikat és autonómiájukat.
Városunk szőlőkultúrájáról az első megbízható adat 1699-ből származik, amikor 177 kapa, kb. 22 hold szőlő volt a határban. 1720-ban már 510 kapa a szőlőterülete a ma is létező Öregszőlő dűlőben. Az országot sújtó filoxéravészt a homoki ültetvények átvészelték, és ezért 1912-ben már 4876 hold szőlőt írhattak össze. A hagyományos szőlőfajtákat a múlt század második felében felváltották a nyugat-Európából származó fajták. Ezek közül is a veltelíni illeszkedett be legjobban a környezetbe, mely kellő szorgalommal és szakértelemmel párosulva kitűnő, könnyű borokat eredményezett. Ez a bor tette városunk borászatát elismertté az egész Közép-Európában. A halasi borrend ezért tűzte zászlajára a Cultores Moris redemtionis, a redemptio hagyományainak követői nevet, és választotta zászlós borának a Halasi Veltelínit.
A borlovagavatásról készült képeinket ITT, a tegnapi eseményekről készült további képeinket ITT nézhetik meg.
Kép-szöveg: Pozsgai Ákos
