Archívum
Kutya ül…
A kutya ül és figyel. Ül a kávézóban, ami egyúttal könyvesbolt. Egyesek mostanában az interneten vetették fel, hogy nincsenek leülős helyek Kiskunhalason. Nincsenek klubok, kávézók, beszélgetős helyek. Sajnos az a helyzet, hogy a leülős emberek még inkább megfogyatkoztak. A leülős emberek vagy otthon ülnek, vagy a sitten, vagy leülnek okos telefonjuk, számítógépük elé, de nyilvános helyen alig-alig.
Persze ilyen lakonikusan ez nem igaz. De tény, a virtuális terekkel ellentétben a valóságos közösségi terek nyilvánossága alig-alig működik. És ennek egyik oka nyilvánvalóan abban keresendő, hogy a személyes találkozás és beszélgetés kapcsolati értéke háttérbe szorult. Egészében a személyes jelenlétre alapozott kultúra fénye kopott meg. Ez utóbbihoz nem csak a beszélgetős kávézás tartozik, de a kulturális eseményeken való részvétel vagy a városban való séta is. Ma a kávéházasdi ismét egyre megszokottabb. Nagyobb városokban romkocsmák és romkávézók nyílnak. Ezekre a helyekre virtuális rejtőzködés nélkül be lehet sétáltatni kutyát, macskát, szalongörényt, barátot és ismerőst, gyereket és üzletfelet. És persze itt találkozhatunk önmagunk beszélgetős valóságával is.
Mutatóban Halason is van egy-két népszerű kávézó. Egyik könyvesbolt is ilyen. Kutya, kávé, könyv, gyerek, feleség, férj, csak otthonosan… De mindez kevés. Az utóbbi évtizedben sajnos egészében Kiskunhalas sokat veszített valaha volt otthonosságából. Bezárt főtéri üzletek, lepattant épületek, hiányzó fiatalság… és még lehetne sorolni. Az élő kultúra szövete és a személyes kapcsolatok hálója ritkult meg vészesen. És az sem segít, ha sokan hiszik azt, hogy 2000-3000 internet ismerőssel már barátokra, valódi kapcsolatokra is szert tettünk.
fotó – szöveg: Szűcs Károly
