Képközhely
Milliószor látta már mindenki Halas egyik szabadtéri műemlékét, a régi, kiszuperált gőzmozdonyt. A vasútállomás előtt álló rozsdatemető folyamatosan emlékeztet bennünket valamire, ami valaha fontos volt.
Vasút és Kiskunhalas, a felgyorsult idő és a távolságok hirtelen lerövidülése. A sebesség, a gyorsaság elérhetőbbé tette a nagyvilágot és egyúttal közelebb is hozta. Ma már nincs Halason gyorsvasút, csak lassú. A meglévő távolságok újra növekednek, és a valaha volt, fejlődést és haladást jelképező vonatfüst ma már csak múzeumi környezetszennyezés.
A helyi idő az utóbbi jó pár évben lelassult, de e mögött a lassulás mögött talán már ismét feldereng némi, jövőt meghatározó életjelenség. A halasi gyors tehát ezt az ellentmondást szeretné képviselni: bizonyos idővonalon távolodunk, és néhány újonnan nyíló, vagy nem elég jól kihasznált régi időkapun pedig felgyorsul körülöttünk az idő. Az időnek ez a kettős játéka formálja majd újra Kiskunhalas jövőjét.
Fotó–szöveg: Szűcs Károly
