Hommage á Diószegi

Diószegi 1933 és '38 között végezte Budapesten a Képzőművészeti Főiskolát. De rajzkészségével már kunszentmiklósi gimnáziumi évei alatt kitűnt. Éppen ezért kétség sem volt, hogy az érettségit követően hol tanuljon tovább. A főiskola elvégzését követően tanított Szentendrén, Miskolcon, Debrecenben, majd 1941 és '43 között Újvidéken. 1943-ban költözött Nyíregyházára, ahol főiskolai tanárként tevékenykedik. Itt ébred rá, hogy saját paraszti származása egyben művészetének fő témája lehet.

Itt kezdett paraszti témájú grafikákat, festményeket készíteni. Igazi vonzerő számára mégis csak a Kiskunság volt, a kunparaszti lét megörökítése vonzotta leginkább. Ennek következménye volt, hogy 1957-ban hazaköltözött a Kiskunságba. Először Kecskeméten próbált főiskolai tanári állást szerezni, de ez nem sikerült neki. Így Halász Géza javaslatára, aki Halason a Központi-iskola igazgatója volt, 1957 nyarán, Kiskunhalason telepedett le. Élete felén jár ekkor. Itt, a halasi évek alatt bontakozott ki aztán Diószegi festészete, aminek következtében 1974-ben Munkácsy-díjjal jutalmazták, majd 1977-ben Budapesten a Műcsarnokban egy nagy életmű kiállítása nyílt meg. Diószegi tudatos művész volt. Nagy lelkierőre utal, hogy 1984-ban abbahagyta a festészetet. Azt írta ekkor, hogy a kunparaszti életről már minden megfestett, amit akart. Grafikai munkássága azonban nem ért véget. Még 1999 januárjában, halála előtt pár héttel, készített grafikákat. Diószegi Balázs súlyos betegség következtében 1999. február 1-jén Kiskunhalason hunyt el. Kunszentmiklóson, a református temetőben, a szeretett édesanyja mellé helyezték örök nyugalomba.

A halasi alkotók 2012-ben Berki Viola emléke előtt tisztelegtek alkotásaikkal. Az idén Diószegi művészete és emléke iránti tisztelet ösztönzött 21 halasi alkotót, hogy festményeikkel, grafikáikkal és fotóikkal emlékezzenek meg a 100 éve született és 15 éve meghalt festőművész emléke előtt.

Varo Karmela Parasztság manapság című képe egy új parasztvilág kibontakozására utal. Itt a gépesítés, a traktor és az autó használata már fontosabbá lesz, mint a hagyományos paraszti lét tevékenysége. Ez a parasztság már nem egy önálló, zárt kultúrát teremtő közösség, amelynek utolsó megörökítője talán Diószegi Balázs volt.

S. Császár Anna: Szamszara, avagy a lét körforgása. Diószegi sok olyan parasztasszony figurát festett, akik arca nem felismerhető. A tipikus parasztasszonyt igyekezett megfesteni. Császár Anna kerámiáján is eltűnik az arc egyedi karaktere. Az arcot gömb alakban körbeburkoló kendő utal a lét körforgására. Köztudott, hogy a paraszti élet nem az úgynevezett lineáris idő dimenziójában élt, hanem a tavasz-nyár-ősz-tél ismétlődő munkafeladatainak folytonos ismétlődésében.

Balázs Hajnalka Őrzők című olajképe egy angyalkórust ábrázol Diószegi stílusában. Az angyalok ebben az esetben az emlékezet megőrzői. Hommage á Diószegi.

Rácz-Fodor Mihályné kézi szőttese a Szín-játék címet kapta. Játék a színekkel, de olyan színekkel, amelyekkel Diószegi maga is szívesen eljátszadozott. A fekete háttérből előtűnő tiszta vörös, sárga, zöld a festő legkedveltebb színei közé tartozta. Nem beszélve a feketéről. Nem annyira közismert, hogy Diószegi a fekete szín festőjének tartotta magát, ugyanis a feketét tartotta a paraszti kultúra alapszínének. Ha jól megnézzük képeit, látjuk, hogy a parasztasszonyok és parasztférfiak szinte minden esetben fekete ruhát viselnek.

Rácz-Fodor Ibolya: A rejtőzködő hit. A képen egy felvidéki fatemplomot látunk. Diószegi Nyíregyházi évei alatt, 1943 és 1957 között gyakran felkereste a felvidéki ruszin vidékeket, ahol gyakran találkozott fatemplomokkal és faházakkal, melyeket meg is festett. Diószegi Balázs az élete nagy részében rejtve hitt istenben, ám idős korában egyre aktívabban és nyíltabban vállalta vallásosságát.

Faddi Anikó idős parasztasszonyt ábrázoló grafikája egy imádkozó, szomorú arckifejezésű parasztasszonyt ábrázol. Itt az arcvonások felismerhetők, a kép tehát egy parasztasszony portréja. Diószegi nagyon ritkán örökítette meg a parasztasszonyok egyéni arcvonásait. Egyetlen kivétel volt, amit a festőnek az édesanyjáról készített sok tucat portré bizonyít.

Vajgel Pál Múló idő című olajképe az öregedés és kortalanodás parasztasszonyi állapotát ragadja meg. Az öregség időn kívül helyezi embert. Szebben fogalmazva: az idősödés az öröklétbe helyezeti a parasztasszony figuráját. Diószegi festményeinek parasztasszonyai szintén kortalan, időtlen és öreg asszonyfigurákat örökítenek meg.

Rácz-Fodor Katalin Éjszaka című fekete-fehér grafikája nem más, mint játék a fekete színnel, valamit a fekete és a fehér kontrasztjával. A fekete villogását a vonalak közül felbukkanó fehér szín biztosítja. Sok festő előnyben részesít egy-egy színt, amely egyúttal döntően meghatározza képeinek a többi színhez való viszonyát. Diószegi a fekete szín festőjének nevezte magát, míg jó barátját, a Kalocsa mellett élő Tóth Menyhértet a fehér szín festőjének nevezte. Rácz-Fodor Kati képe tisztelgés a két festő emléke előtt.

Vikor Lilla: Cím nélkül. Egy régi létrát látunk, amelyen hold, páva, galamb és galambpár, valamint hattyú alakú kerámiákon virágmotívumok vannak felfüggesztve. Ismét a népköltészet és a népdalok ösztönző világára kell gondolnunk.

Péter-Szabóné, Lakatos Mónika kisplasztikájának címe Ébredünk. Ébredünk, más szavakkal kinyílt a szemünk. Közismert, hogy Diószegi jó néhány alkalommal megfestette a templomba tartó parasztasszonyok alakját. Ám a hit, a vallásos áhítat sok esetben csak felszínes magatartás volt részükről, ám mégis szükségük volt a hit adta lelki erőre, mert a parasztférfiak gyakran durva és kocsmázó mentalitását nem volt könnyű elviselni. Ez a plasztika a vallásos felébredés angyali állapotát mutatja be, azt az ideált, amely segített elviselni a sors csapásait.

Nagy Eszter Ismeretlen ismerős című portréja egy fiatal nőt ábrázol. De ki is ez a fiatal, szép nő. Nagy Eszter nagymamája, akit fiatal korában Diószegi Balázs grafikája örökített meg. A kisplasztika ez alapján készült.

Sáli Levente: Ikon című képén különböző diószegi festmények motívumait ismerhetjük fel. No és Diószegi arcképét, amelyet eredetileg Ferincz János fényképe örökített meg. Diószegi valóban ikon volt a halasi művészetben, de akár a magyar művészet ikonja is lehetne. Reméljük, nemsokára ez is bekövetkezik.

Hamar Sándor kisplasztikája egy tüllszoknyás, copfos kislány alakját örökíti meg. A kompozíció talán Diószegi Balázs lányára, Olgára utal, akit a festő jó néhányszor megfestett masnis, copfos kislányként.

Virágné Színes Ilona Hommage á Diószegi című képe a festőnő saját motívumaiból építkezik. Ám az égen köröző madarak egyértelműen Diószegi varjú és holló-szeretetére emlékeztetne.

Székely Tibor képe a tanyavilág alkonyati kompozíciója. Az Alkonyat című kép nem csupán egy naplementében megörökített látvány, hanem a tanyavilág, a paraszti életmód alkonyatára is utal.

Petruskáné Markó Ibolya A festő színei című képe Diószegi színeit és ecsetvonásainak gesztusait jelenítik meg egy absztrakt, színtáblázat jellegű kompozícióba. Ez a felfogás a festészet festői problémáinak, a festés kérdéseinek megértését bizonyítja. Ugyanis a festészet nem csupán a látvány visszaadásáról szól, hanem a festő színkezeléséről, ecsetvonásainak gesztusairól, mintázatáról, az úgynevezett faktúráról is. Ez megoldás jellegzetesen elmélyült és festői megértése Diószegi művészetének.

Bácsalmási Gabriella egy-egy azonos motívumot megjelenítő képpárt fűz össze. Ha jól megfigyeljük Diószegi festészetét, akkor azonnal feltűnik, hogy előszeretettel alkalmazza az alakok, parasztfigurák megkettőzésének fogását. Bácsalmási Gabi ezt egy ikerpár összetartozása és különbözése képeiként jeleníti meg.

Baráth József, a volt kolléga In Memoriam című képe a visszaemlékezést kapcsolja össze a tisztelgéssel. Egy, a Diószegi festményekről jól ismert fekete madár és egy szál virág látható a festékfújásos technikával készült képen. A fekete madár a kép emlékeztető motívuma, míg a virág a tisztelgés ajándéka.

Lázár Kálmán: Drus / töredék montázs a cédrus szóból. Sokan nem is sejtik, hogy Diószegi művészete milyen közel állt az absztrakt és a gesztusfestészethez. Elég csak megnézni képeinek egy-egy részletét. Dinamikus, lendületes ecsetvonások, vastagon felvitt színek. Lázár Kálmán képe a gesztusfestés kiváló példája. A tiszta, keveretlen vörös, sárga, zöld Diószegi kedvelt színei voltak.

Lakosné Perjési Zita Szerelem című plasztikája a magyar népdalok világát idézi. A fatörzs, a szerelem, a virág, az összetartozás gyakran előforduló szó vagy hasonlat a népnyelvben és kultúrában. Ez az alkotás a modern plasztika nyelvezetével erre a világra utal.

Szűcs Károly fotográfiája az Utolsó magyar pásztor címet kapta. A Nagyajtai Károlyt ábrázoló fénykép arra utal, hogy Diószegi magát az utolsó magyar parasztfestőnek nevezte.