Halas a művészet városa lesz?
A Thorma János Múzeumban tegnap délelőtt írták alá a Bay-gyűjteményről szóló megállapodást. A Regensburgban élő Dr. Bay Miklós és felesége közel húsz Thorma-képet, valamint más nagybányai festőktől származó, mintegy négy tucat további festményt és szobrot ajándékozott Kiskunhalasnak.
Az ajándékozási szerződés egyik feltétele, hogy három éven belül épüljön fel egy új, önálló múzeumépület, amely ezt a gyűjteményt mutatja be. A mintegy 400 millió forint értékű adomány jelentősége bőven meghaladja a műkincsek piaci értékét. Ezzel a gyarapodással a Thorma János Múzeum alapvetően egy kéttengelyes képzőművészeti múzeummá válik. Az egyik tengelyt a Thorma- és a nagybányai képek alkotják, míg a másik tengelyt az idén év elején megszűnt Halas Galéria mintegy 4000 műtárgya képviseli, amelyből kiemelkednek Berki Viola, Diószegi Balázs és Bodor Miklós művei.
A múzeumbővítés további mozzanata, hogy 2015-ben másik múzeumi bemutató terem nyílhat a Kossuth utcán, a volt Boróka Civil Házban. A tervek szerint itt lesz kiállítva a Berki-, a Diószegi- és a Bodor-gyűjtemény. Az életművek halasi és múzeumi jelenléte megkívánja, hogy a közös találkozáspontjukat keressük. A Thorma – Nagybánya és a Berki – Diószegi - Bodor életművek egy korábban nem létező, speciális, alföldi-nemzeti-modern művészetfelfogás lehetőségét körvonalazzák. Egy olyan művészeti megközelítést, amely más gyűjtőpontoktól eltérő, nagyon erős halasi vonatkozásokkal rendelkezik. Mindehhez még Lakatos Vince fényképei és filmjei is kapcsolódhatnak.
Ezek a kötődéspontok számos formában és nyilvánvalóan magukban a művekben is megjelennek. Újabb kapcsolódási pontokat képez, hogy egy múzeumi gyűjteményben, egymás társaságában jelennek meg ezek az azonosságok. És egy következő, Kiskunhalashoz köthető közös mozzanat igazolhatja ennek az alföldi-nemzeti-modern gyűjteménynek a létjogosultságát. Ez a nézőpont az alkotók mentalitása és etikai felfogása népi-nemzeti gyökereit tárja fel, illetve az ebből következő művészetfelfogás eredőire és alapértékeire világít rá. Amennyiben a halasiakban mindez tudatosul, nyilvánvalóan befolyásolja a város fejlődésével kapcsolatos jövőbeli terveket is.
Mindezek alapján biztosra vehetjük, hogy a Bay-gyűjtemény befogadása nem pusztán múzeumbővítési esemény. Ezzel szemben betetőzése lehet egy 25 éve tartó folyamatnak, amely 1886-ban a Diószegi gyűjtemény megteremtésével indult, majd Berki Viola illetve Bodor Miklós életművének megszerzésével folytatódott. Ez a 25 éves folyamat Kiskunhalas város önazonosságának átalakulását eredményezheti.
Az utóbbi évtizedekben Halas a csipke városának tartotta magát. Ha a két új múzeumépület is felépül, valamint bennük a kiállítások illetve egyéb szakmai feladatok is megvalósulnak, akkor Kiskunhalas egy váratlan és nem igazán tervezett fordulattal a képzőművészet városa lehet. És ez nem csak kötelezettséget, de jelentős turisztikai és gazdasági lehetőségeket hozhat a halasiaknak…
Szöveg-fotó: Szűcs Károly
