Első emeletes
A helyi közbeszédben sok lényeges adat, tény, de persze rengeteg tévinformáció is rögzül Kiskunhalasról. Sok épületet, szobrot és utcát szinte mindenki ismer. Boltok, iskolák, terek eligazodási pontokat jelentenek, amikor valahová el akarunk jutni. Ám vajon hányan tudják, hogy hol volt és van az első emeletes épület, amit nem intézménynek, hanem magánszemélynek építettek? Biztos sokan tippelnének a Felsővárosra esetleg a Szilády Áron vagy a Kossuth utcákra, de nem. A mostani Hősök tere 3. számnál található ún. Weisz-ház az az épület, amit Kiskunhalason egyemeletes magánházként felhúztak.
Kozits István mérnök tervei alapján kezdődött meg az építkezés. A szegedi Dóczy János és a szabadkai Novák építőmesterek 
vállalták a kivitelezést. A művezető Zacharia Miklós volt. Az építmény 1901-ben készült el. A helyi sajtó nagy figyelemmel kísérte a munkálatokat. Különlegesnek számított az esemény, de egyben reprezentálta a halasi polgárság erejét és gyarapodását is. Hamar jellegzetes épületévé vált a településnek. Képeslapokon, fotókon gyakran jelenítették meg a korban és a környezetében is karakterisztikus házat.
A klasszicista városháza, az akkori nagyvendéglő és a református templom környezete igazán alkalmas volt egy üzlet megnyitására. 1905-ben települt az előtte lévő területre a baromfipiac, ami még inkább emelte a forgalmát a helynek. Ekkor még Mátyás térnek hívták ezt a közterületet. Előtte Hentes utcának, majd később Felsőtemplom és Horthy Miklós tér neveket kapta a mai Hősök tere. Kezdetben is elsősorban a fenti részt használták lakóegységként, a földszinten boltok és üzletek voltak, mint manapság.
De ki volt az az ember, akinek ekkora vagyona volt, hogy megelőzte a halasi dúsgazdag nagybirtokosokat és tisztségviselőket? Weisz Ignác (1868-1946) fűszer-nagykereskedő már a dualizmus idején az egyik leggazdagabb polgára városunknak. Ez természetesen nem változott a két világháború között sem. A legtöbb adót fizetők jegyzékén is mindig előkelő helyet foglalt el. Ez azt is jelentette, hogy a képviselőtestület munkájában is részt vett. 1944-ben saját házában gettósították és végül a többi zsidó származású személlyel deportálták. Feleségével túlélte a holokausztot, sírjuk az izraelita temetőben található.
A két világháború között épülő újabb emeletes magánépületek persze kissé háttérbe szorították a Weisz-ház (városképi) jelentőségét, de helytörténeti elsőségét már nem tudták elvenni.
Szöveg: Végső István
