Életnagyságban

Vajgel Pál két évtizeddel ezelőtt ismerte meg feleségét, Nádját. Összeházasodtak, és most, 2014. elején, egybekelésük huszadik évfordulójára megfestette kettőjük egészalakos, közös portréját. Akár a vőlegény és menyasszony esküvői pillanata lehetne ez a kép. Színes és ünnepélyes öltözetben, büszkén és visszafogott mosollyal néznek szembe a jövővel. Nádja kezében hatalmas vörös rózsacsokor, a szerelem és hódolat virága.

Nem fotó alapján és nem is modell vagy vázlat után készült a kép. A festő saját emlékezetének két évtizeddel korábbi nyomait elevenítette fel. Ez a portré idealizál és visszatekint. Visszafelé utazik az időben, és mintegy örök emlékeztetőként ragad meg egy „régi szép pillanatot”. Ez utóbbit csak azért fontos, mert a kép Vajgel Pál: Múló idő című kiállításán, február 6-án kerül először a nyilvánosság elé. Ezen a kiállításon Vajgel számos olyan festményt állít ki, amely az idő elmúlásával vagy az idő által megszerzett hit, bölcsesség vagy bűn, például Ádám és Éva esetével foglalkozik. 

Fennmaradt egy fénykép, amely 1937 augusztusában készült Kiskunhalason. Bédi Sándor fodrászmester és amatőr festő ebben az évben rendezett kiállítást a Központi Iskolában. Ezt fényképezte le Lakatos Vince újságíró, és közölte a Halas Hírlapban. 

A kiállítás nevezetessége egy életnagyságú páros portré volt, amely Miss Simpsont és párját, az angol trónról lemondó VIII. Edwardot ábrázolta. Ők eben az évben Magyarországon jártak, és számos fotó készült róluk. Megejtő és romantikus történet volt az övék. Az angol király a trón és a kötelesség helyett a szerelmet választotta, és feleségül vett egy elvált amerikai asszonyt. A történet romantikája sok szívet megdobogtatott és számos ember romantikus fantáziáját mozgatta meg, így Bédi Sándor fodrászmesterét is.

Az életnagyságú szerelmespár portrék közül legismertebb az, amely a költő Guillaume Apollinaire-t és szerelmét, Marie Laurencin festőnőt ábrázolja. A kép alkotója Henry Rousseau, más szóval Vámos Ruosseau, a modern naiv festészet legendás alakja. Az öreg Vámos jó barátságban állt a zaklatott életű költővel és műkritikussal, ezért legnagyobb tisztelete és hódolata jeléül életnagyságban festette meg őt és szerelmét. A kép címe: A művész és múzsája. 

Vámos Rousseau képének címe segít tovább lépni, és közelebbről megérteni Vajgel képét. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a halasi művész festményének címe hasonló: A művész és felesége. Természetesen minden művésznek lehet felesége, de ő akkor nem művészként, hanem férjként van jelen a képen. Ellenben a művésznek múzsája van, aki mellékesen akár a felesége is lehet. És itt éppen ez a legfontosabb. A szerelem és múzsai állapot összecsengése. A forró érzések okozója és az alkotásra ösztönző nő egy és ugyan az a személy. Miss Simpson is a szerelem delejével vette rá VIII. Edwardot, hogy őt válassza és ne az angol trónt. Ez a szabályokat és kötelességet megszegő, mindenen áthatoló érzés alapvetően romantikus lelkületre utal. Hasonló történt Apollinaire-rel és szerelmével is. És ebbe a sorba pontosan illeszkedik Vajgel Pál festménye, melyen önmagát mint festőművészt, és Nádját, a feleségét, mint múzsáját örökítette meg. 

Vajgel Pál a képet eredetileg nem kiállítási célra szánta. A festmény ajándék volt Nadjának, a múzsának és a festő szerelmének. Vajgel Pál képe, akárcsak a másik két, életnagyságú szerelmespár portré, nem csak a magánember vonásait örökítik meg, de egyben ideálportrék is. Idealizálnak egy állapotot, egy összetartozást. Ezzel a művészek kiragadják magukat a múló idő enyészetté sorvasztó kényszeréből. A képek életnagysága a valódi időtől független, a múló időt legyőző ideális állapot erejét és jelentőségét mutatja meg. Vajgel Pál kettősportréja az örök fiatalságnak, a szerelem erejének és az alkotás múzsai állapotának állít életnagyságú emlékművet. 

A kép Vajgel Pál: Múló Idő című kiállításán tekintető meg a Végh-kúriában. A kiállítás 2014. február 6-án 17 órakor nyílik. Közreműködik a 5NonBonds együttes.

fotó – szöveg: Szűcs Károly