A női lét utópiája
Müller Péter előadásában a női lélek önmagára ébredéséről beszélt. A halasi moziban megtartott rendezvényen az előadó bibliai és keresztény példákon vezette le, hogy az első nő, Éva, már a paradicsomban sem volt egyenrangú partnere Ádámnak.
Müller szerint ma a női szerepek, a női létezés újjászületésének korszakában vagyunk. Ennek az új Évának már nem azért van szüksége egy erős férfivállra, hogy rátámaszkodjon, hanem azért, hogy ő is partnere lehessen ennek az erőnek. A nő önállóságának ára azonban, hogy sokszor egyedül marad, és csak önmagára támaszkodva kell leélnie az életét. A gyerekvállalás és a gyerek szeretete Müller szerint nem ellensúlyozza a társtalanság magányérzetét.
Ideális esetben – már Platon is így gondolta - a férfi és a nő egymást kölcsönösen kiegészítő, a nagy teljességet és a mindent átható szeretetet megélő, együttműködésen alapuló társkapcsolatot alakít ki. A kínai yan-ying (nő – férfi; jó – rossz; fekete – fehér stb...) kerek teljessége szintén ezt a világképet fejezi ki. „Recsegve, ropogva omlik össze az a civilizáció – mondja Müller -, amit Ádám teremtett.”
Az eredendő bölcsesség és emberközpontú tudás (Sophia, Pallas Athéné) mindig is a nők birtoka volt. A mai világ válsága a szeretethiánynak köszönhető, a szeretetközpontú világképben pedig kiemelt feladat vár a nőkre - vonta le a végkövetkeztetést az előadó. A halasi moziban jelen lévő, többségükben női hallgatóság végig nagy érdeklődéssel hallgatta az előadó szavait.
Szöveg-fotó: Szűcs Károly
