Kultúra
Regősök járták a várost
Bizonyára sokan megcsodálták tegnap este és éjszaka folyamán azt a hét subás, láncos botos legényt, akik Halas város utcáit gyalogosan járták. Székely Tibor és barátai a régi népszokást, a regölést tarják életben, elmondásuk szerint, oly régen, hogy maguk sem tudják a kezdeti éveket. A baráti társaság, hol több, hol kevesebb taggal, de minden évben nyakába veszi a várost, hogy az új esztendő bőséget hozzon a felkeresett házakra.
Tíz családnál terveztek regölni ez este. A délután útra kelt csapatot sokan megcsodálták az utcákon, akik láncos botjaikkal, nagy subáikkal nem kis feltűnést keltettek. A házakhoz érve aztán bebocsájtást kérnek, s regős énekükkel a házigazdáknak s az ott élőknek mondják el jókívánságaikat az új esztendőre. A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke, a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása.
A regösének állandó szövegrésze a refrén: "Haj regö, rejtem, azt is megadhatja az a nagy Úristen!"; "Rőt ökör, régi törvény, haj regö rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen!" A regölés után a háziak vendégül látják a megfáradt legényeket, akik egy kis eszem-iszom után indulnak is tovább, mert gyalogszerrel bejárni a várost, bizony még egy regőst is próbára tesz. Nehogy még hetet!
Vadkerti Mónika
