Karácsonyi tragédia

Este, amikor a katolikusok éppen a szentmiséről igyekeztek hazafelé, akkor kezdődött el a bombázás. „A negyedórás motorzúgás után kivált egy gép a többi közül s ejtőernyős világítógyertyákkal nappali fényt vont a város fölé. A lakosság egy része gyönyörködve szemlélte a csodás fényességet. Voltak, akik karácsonyesti tűzijátékot sejtettek a borzalmas támadás előjátékában; mások leszálló helyet kereső szovjet repülőgépekre gondoltak. Mikor a világítógyertyák a legkáprázatosabb fényt árasztották, lezúgott az első bombasorozat. Hatalmas zúgással és dörrenéssel rázkódtatta meg a levegőt. Ösztönszerű meneküléssel futott a lakosság a pincékbe és óvóárkokba. Nyomban az első dörrenések után új bombazápor zúdult alá. A pincékben félelem lett az úr.”- írta a helyi újság. 306 épületet ért kisebb-nagyobb károsodás, melyből 23 teljesen használhatatlanná vált. 30-40 ember sebesült meg, és hosszabb-rövidebb időre közel 1000 személy hajlék nélkül maradt.

Bombák estek a mai Arany János, Árpád, Bacsó, Bajza, Baross, Batthyány, Bercsényi, Bem, Bimbó, Bíbor, Borz, Bükkönyös, Brázay, Czuczor, Csalogány, Csap, Cserepes, Csipke, Deák Ferenc, Dob, Dugonics, Fazekas, Fenyő, Gerle, Gyep, Gimnázium, Hajnal, Henger, Hímző, Kard, Kazal, Kárász, Kárpát, Kéve, Kisfaludy, Kinizsi, Korona, Kossuth, Lomb, Munkács, Pálma, Páva, Rezeda, Róka, Szabó Ervin, Szalag, Szállás, Széchenyi, Székely, Szénás, Szondi, Tambura, Tábor, Tinódi, Toldi, Török, Tuba, Virág, Vörösmarty, Zsák utcákra, valamint a Kötönyi, a Szabadkai, a Szegedi utakra és a Rózsa térre. Ezenfelül találatot kapott a régi református és a római katolikus temető valamint a Városi Nádasok területe.

A borzalmas tragédiát fokozta, hogy a súlyos sérültek közül néhányan nem azonnal, hanem több nappal később, kínkeservek után hunytak csak el. A karácsonyi ünnepekben a város gyászszertartást tartott a halottak búcsúztatására az Országzászló-emlékműnél. Ám az elhunytak száma tovább szaporodott. Az egyik legfiatalabb áldozat egy héten át szenvedett, mire kilehelte lelkecskéjét. 1944. fekete karácsonyán, a háború Halasról férfiakat, asszonyokat és bizony „angyalkákat” is rabolt.

A korabeli propaganda természetesen a „fasisztákra” fogta a bombázást. A helytörténeti írások is azt vették át, hogy a németek műve volt a támadás. Ám időközben ez az állítás megdőlt. Úgy tűnik, hogy egy téves szovjet akcióval állunk szemben. A felettünk elszálló kötelékből egy vagy több repülőgép hibát követett el, „saját területére” szórt bombákat.

„Ezt küldték a fasiszták (németek) karácsonyra Halasnak!” - szólt a felirat a fel nem robbant bombákon, amiket a városházánál állítottak ki. Ám a frontról hazaérkező férfiak nagy része azonnal be tudta azonosítani, ezek bizony nem a Luftwaffe bombái. Mások küldték… Néhány napon belül be is szedték a harci eszközöket. A korabeli visszaemlékezőktől kért adatközlések alkalmával a szemtanúk többsége, a bombákról készült szöveg nélküli ábrákon a szövetségesek robbanó-szerkezeteire mutattak rá. Sőt, már akkoriban jó néhány halasi egyértelműen állította, hogy dél felől érkeztek a gépek. Ám még ezeknél is komolyabb bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre a régi téves információval szemben.

A szovjet 5. és 17. légi hadsereg 1944 késő őszétől Zomborban állomásozott, és innen indult bevetésekre. Így, ha az ország középső és keleti régiói ellen mentek a gépek, akkor éppen Kiskunhalas felett kellett elrepülniük célpontjaik felé. A szovjet források szerint 1944. december 24-én a 3. Ukrán Frontot támogató szovjet 17. légi hadsereg jelentős: 953 nappali és 136 éjszakai bevetést hajtott végre. A német hadijelentések szerint a Dél-Alföldön, aznap nem volt légi támadás a részükről. Ráadásul ne feledjük el, hogy pont szentestén zárult be véglegesen az ostromgyűrű Budapest körül, így valószerűtlen, hogy a Luftwaffe-nak egy alföldi mezőváros bombázása lett volna az egyik legfontosabb feladata. Nem beszélve arról, hogy a katonai laktanyák és a vasútállomás - amik egy háborúban stratégiailag igencsak fontosak - nem kaptak találatot.

Az egyértelmű, hogy téves bombázásról volt szó, hiszen nincs értelme saját területet bombázni. Az viszont szégyenletes, hogy háborús propagandának használták fel mások fájdalmát, és a valódi felelősöket valószínűleg soha nem büntették meg. Viszont ennyi év távlatából a családoknak és nekünk nem marad más, csak az emlékezés. Az áldozatok nevei pedig álljanak itt mementóként: Bakos János 45 éves, Beke Pál 25 éves, Bucsi Gábor 44 éves, Gerner Ferencné 33 éves, Király Mihály 18 éves, Király Sándor 15 éves, Magosi Istvánné 40 éves, Mátyási János 53 éves, Nagy Erzsébet 20 éves.

Összeállította: Végső István