Egy színes, zenei ritmusokkal tagolt iskola

Az állami iskolaépítési program keretében 1911-ben a budapesti Györgyi Dénes műépítész kapott megbízást a halasi Központi Állami Elemi Iskola megtervezésére. A modern, szakapparátusára büszke mecénás-állam egy fiatal, de tájékozott építésszel korszerű alaprajzú és jelentőségteljes megjelenésű épületet kívánt emeltetni. Györgyi rövid, de sikeres szakmai múltja garancia lehetett a feladat megoldására. Az építész a Kígyó utca és a Fő utca sarkán álló telekre 14 tantermet magába foglaló iskolát tervezett. A kivitelezés 1912 tavaszán Steiner József budapesti műépítész vezetésével indult meg. Az „L” alakú épület központi, tornyokkal kiemelt magjából két irányba kiindulva helyezte az utcára néző, egyenként több mint hatvan négyzetméteres, világos tantermeket, a szárnyak végére pedig a nem kreatív célokat szolgáló helyiségek kerültek. Az épület különlegessége az önálló raktárral ellátott, félköríves záródású Slöjd-terem, ahol speciális feltételeket kívánó órákat, például a képzőművészeti vagy zene-órákat tarthatták.

Slöjd-terem a művészeti nevelés helyszíne. A dán és svéd oktatási elvek átvétele volt ez, amikor az iskolai oktatásban egyre nagyobb hangsúlyt kapott – a testnevelés mellett – a kreatív, alkotó készségek elsajátítása. Ezt az átlagtól eltérő szerepet követi a terem alaprajza és homlokzati megjelenése. Az alaprajz téglalap formájú, amely a bejárattal szemben egy félköríves, ablakokkal megnyitott, fénnyel elárasztott falfelületben végződik. Ez a templomi apszisokhoz – az oltárt befogadó, félköríves falfelület – hasonló megoldás jelképesen is mutatja, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a művészeti nevelésnek. Az iskolatömbhöz a Kígyó utca felől az igazgatói lakás csatlakozott.

Az alapkő letételétől az átadásig alig egy év telt el, és 1913 szeptemberétől már oktattak az épületben, a kéttornyú homlokzat fényképével pedig a „Magyar Építőművészet” év végi számában találkozhattak a kortárs építészet iránt érdeklődők.

A halasi iskola „L” alakú rajzolata három kiemelt pavilonból és az ezeket összekötő osztálytermek folyosói láncából lett kialakítva. A két szárnyvégi sarokpavilon a modernista gondolkodásnak megfelelően funkcionálisan elkülönülő, speciális tereket foglal magába. A szertárakat, a könyvtárat, az igazgatói és tanári szobákat találjuk itt, míg a középső, bejárati tömb földszintjén az előcsarnokot, az első emeleten pedig a dísztermet.

A homlokzati tagolás világosan követi az alaprajzi rendet. Az utcafrontig kiugró pavilonok vonalától valamivel beljebb húzódik az osztályok sora, kiemelve ezáltal az eltérő szerepű terek különbségét. Az épület magját a két toronnyal közrefogott bejárati tömb alkotja. A homlokzati képet is meghatározó építmény jellemzői a megnagyobbított formák – csúcsíves kapubejáró, ahol külön bejárati ajtón közlekedtek a fiúk és a lányok és fölötte a díszterem megnyújtott arányú ablakai-, valamint a gúla formájú toronysüvegek és a hegyesszögben záródó oromfalak szignifikáns, éles kontúrjai. A lábazatra állított toronysüvegek az erdélyi népi haranglábak, fatornyok mintáit követik.

Összegezve elmondhatjuk, hogy az alaprajzon jelentkező térelosztást teljesen logikusan veszi át a homlokzati tagolás rendszere, s mindeme megfeleltetés a központi tömbön a reprezentáció elvárásait is teljes mértékben kielégíti. Külön ki kell emelni az épület homlokzatának megjelenését. Györgyi épületeinek homlokzati megjelenése minden esetben különös és kiemelt hangsúlyt kap. Így van ez a Központi Iskola esetében is.

A homlokzati pavilon vörös klinkertéglával borított, két, kiemelkedő tornya egy háromszög alakú timpanont fog közre. A pavilontól jobbra és balra a termek sorának vörös cseréppel fedett tetőzete húzódik. A pavilonok tető alatti sávját az ablakok hármas és hatos kötege ritmizálja. A színes tagozatok és formaritmusok egy-egy részlete, hangulatos, zenei kompozíció benyomását kelti.

Györgyi Dénes ezzel az épülettel a funkciók és a látvány sokszínű harmóniáját valósította meg.

Az épület különleges jelentőséget foglal el a magyar építészet történetében is.

Györgyi Dénes (1886 – 1961) Budapesten született, neves építész - képzőművész családban. 1903-ban iratkozott be a Műegyetem építész-szakosztályába. Egy évfolyammal fölötte járt a Műegyetemre Kós Károly, akivel hamar közeli jó barátságba kerülnek. Kós már egyetemi évei alatt a Műegyetemi építészifjúság egyik szellemi vezére. Az erdélyi gyökerű, gótizáló nemzeti stílus, a szecesszió és a népművészet formai részletei, valamint a modern építészeti elvek szintézisére törekedett. Ebben talált szellemi partnerre György Dénesben, aki kezdetben Kós tervrajzainak részletes kivitelezésében segít (Zebegényi templom, 1908), majd közös pályamunkákat is készítenek.

Györgyi 1909-ben diplomázik a Műegyetemen. Az egyik első, és sikeres terve a halasi iskolaépület. Ez az iskola jól tükrözi az előbb felsorolt, és a Kós Károly által kidolgozott építészeti elveket. A kéttornyú, pavilonokra osztott, gótizáló épület részleteiben, például az esőcsatornák kiképzésében a népművészet és a szecesszió formavilágát képviseli. Alaprajzát, a felhasznált anyagokat tekintve pedig jellegzetesen modern. A szecessziós gyökerű, és az erdélyi gótikát is érintő, modern formaelemű magyar építészet egyik ritka és kvalitásos épülete a György-féle Központi Iskola.

Az épületet 1913 őszén avatták, az első tanévet 1913-14-ben tartották. Az idén ünnepeljük az épület átadásának 100 + 1. évfordulóját, és a 100. tanévet. Az iskola oktatási múltjához tartozik, hogy 1958-ban, az országban harmadikként itt alakult meg ének-zenei általános. Dr. Szombathy Károlyné Kodály Zoltán zenepedagógiai elvei alapján valósította meg álmát. Az intézmény évszázados oktatási tevékenysége során sok kiváló embert, művészt, tudóst adott a városnak, országnak. A teljesség igénye nélkül, néhányan a jelesebb diákok közül:

Miklósa Erika operaénekes, Andrási Gertrúd operaénekes, Zádory Édua hegedűművész, Rigó Béla költő, H. Tóth István irodalomtudós, Dr. Komáromi Attila újságíró, Tallér Edina író, Becher Zita író, a Lyra együttes néhány tagja, az Oziriszből  Fekete Csaba, Ábrahám Nóra néptáncos és népdalénekes, Ábrahám Bence hegedűművész, Rácz-Fodor Katalin és Ibolya képzőművészek és Berki Viola Munkácsy-díjas képzőművész.

A Központi Iskola az idén május 21-én egy képzőművészeti és iskolatörténeti kiállítással ünnepli centenáriumi jubileumát. Május 23-án pedig nyílt napot rendeznek, amikor a volt diákok és tanárok szabadon látogathatják az iskolát és találkozhatnak egymással.

Kép-szöveg: Szűcs Károly